Felszállt a buszra, és elment, de együtt éltünk majdnem három napig. Együtt voltunk, imádtam az érzést. Hogy egymáshoz idomulva csináljuk a dolgainkat, hogy egymástól függ mikor hova megyünk. Köszönöm ezt a hétvégét, szeretném eltenni az emlékes ládikámba. :) Ilyenkor sajnálom hogy nincs ilyenem. Pedig rájöttem, hogy igazából a legigazibb kincsesládika az maga az emlékeim!
Megérkezett, minden kivirult. Vettünk bérletet, kávéztunk, hazajöttünk. Látta a szobámat. Szerintem, akkor ismersz meg mégjobban egy embert ha látod a szobáját, ha látod azokat a dolgokat, amik között szivesen tölti a mindennapjait. Szerintem. Aztán anyáék hazaértek. És anya nem volt morci (kopirájtbáj Peti), hanem nyugisan bemutatkoztak, és később is úgy éreztem, mintha pozitívan állna a petis ügyhöz. Utána fenyő. Sör, kóserkörtefeles. Gyárfeszt, ahol még sör(5db) meg almafeles, meg találkozás Szesivel. Koncerten voltam, fiúvécébe pisiltem, összeszedtem egy pasit, akit elhagytam valahol.. :) Összeszedtük Dávidot aki elhagyta magát valahol.. :) Hazajöttünk, lefeküdtünk, aludtunk. (L) :$ Ohh.. ohlalaaa.. :)
Felkeltünk, és vitáztunk. Mert nekünk az jó. Mert ő reggel morci volt. Mert ő megteheti ;) Kerestünk kávéforrást, meg kólaforrást. Kimentünk Zsoltiékhoz a hegyre, ittunk a fillagóriában, hazajöttünk, és szenvedtünk. Valami előző este nem volt kóser.. :) Egyikünk sem jött rendbe este hét előtt.. De azért ettünk valamit, fenyőben kávéztunk mégegyet. Vissza kimentünk Zsoltiékhoz, és ittunk tovább a fillagóriába, de csak szolidan. Összesen két maci. Kinn volt Freddy is. Volt szalcsipörgetés, meg Zsoltiszivatás, és az este legtöbbet elhangzott kérdése az volt hogy: Szandi, dugunk?? Én már általában megsem vártam hogy végigmondják, és mondtam hogy igen.. Ugyan mit ellenkezzek, elvégre, amelyik kutya ugat az nem harap, és persze hogy igazam volt! :D Alvás Freddynél, Vele. :) Természtesen. Éjszaka küzdelem a takaróért, és azért hogy ne fulladjak meg a porban:D így jár aki mindent felad mégegy együttalvásért :)
Felkeltünk, és vitáztunk. Mert nekünk az megint jó volt. Mert ő ezen a reggelen annyira nem volt morci, de a megszokás.. :) Álmot mesélt, hallgattam. Felöltöztünk, kávéforrást kerestünk. Míg a nagyfiúk kávéztak, és söröztek, én hazajöttem egy átöltözésre és zuhanyra. Aztán vissza Hozzájuk. Freddyékhez, ahol isteni lecsót ettünk, majd a kertben ültünk és beszélgettünk, és nem egyszer éreztem azt hogy büszke rám, és szeretettel néz rám. Látni. Túl gyorsan eljött a vége, mikor kikisértem a buszhoz. Ki akartam egészen a búzatérig, de a sors nem akarta. Freddyéknél hagytam a bérletetpénztárcát. :( A hétvége után már csak arra tudok gondolni, hogy mindennek megvan az oka hogy miért történik, és nem is akarok változtatni rajta, csak örülni neki, és nem sírni mikor esetleg vége van egy eseménynek. És igen. Tényleg! Megtörtént a megtörténhetetlen. Mégis.. mégis mindig az ő butus kislányából már hülye lányává fejlődött balekja maradok örökre!
