Csütörtök hajnal

"Csak úgy ültünk a padon és néztük egymást...

Érzed ?

Mit?

Félek...

Itt vagyok nincs miért!

Most igen de mi lesz ha elveszítelek?

Attól félned nem kell."

Csütörtök, hajnal négyóra, 29-es megálló, Egyetemváros. Ő ül, egyenruha rajta, törökülésben a padon, én vele szenben szintén, csak nem csíínosban. Beszélgetünk. Elpottyan az első könnycsepp.. A francba is.. megfogadtam, nemsírok. De azért megkérdezte, hogy miért.. És aztválaszoltam: Félek. És a válasz azvolt: Itt vagyok, nincs miért!! Én pedig, hogy: Ha nem leszel itt, el veszíthetlek. Nemlátlak, és megváltozik minden. És Ő: Attól ne félj, nem történik meg.

Én odacsuszok, és hozzádöntöm a fejem, ő megpuszil.. én megnyugszom, mert ha megígérte úgy lesz. Ugye? Ugye úgy lesz?

Nem ugyanaz, csak a szituáció, az élethelyzet, és az érzések. Szíven ütött mikor véletlenül megtaláltam.. NADE! Megkaptam: nem szabad mindent ennyire túldramatizálni.

msn

Lehet, hogy lesz egyszer egy barátom akit úgy fognak hívni, hogy... 2

Freddy -vel találkoztam ma. Megint eljutottam arra a szintre, amiről tulajdonképpen, éppenhogy csak megfeledkeztem. Hogy lehet hogy lesz egyszer egy barátom akit úgy fognak hívni, hogy Freddy. Nagyon szeretek Vele beszélgetni, nagyon értelmes egy ember, mindig jó vele összeülni, csak úgy. Végre, sokára, kikapcsolódtam kicsit. Ő mindig talál egy nézőpontot, ahonnan a problémák már nem is problémák, hanem csak zavaró tényezők abban hogy nyugisan élhessem az életemet. Köszönöm neki, hogy van, és hogy ő képes még arra, hogy ha nem is találkozunk x ideig, felhívjon, hogy Szandi, Nem vagy szomjas?? :) Jó.. :) Most kicsit megint minden szines.

nemjónemjónemjónemjónemjónemjónemjónemjónemjó

valahogy ki kéne szakadni.. de nem tudok..

babarózsaszín.. babakék.. kezdek meghülyülni:D