Ma voltunk megint a Tokyo étteremben, igaz nem a párszázas estén, hanem délután falatoztunk. A Kedves sushit evett, amit becsületemre legyen mondva, meg is kóstoltam... még utána sokáig éreztem a kezemen a nyershal szagát.. szörnyű volt. Nagyon! :) Nem szeretem! Én egy menüt kértem amihez hozzátartozott az csípős savanyú leves ha jól tudom, viszont az savanyú nem, de annál inkább csípős volt. És okosan a husinak pedig szezámmagos csípős csirkét rendeltem. És a piszkok kétszer számolták fel a rizsecskémet, ami pedig bele kellett hogy tartozzon a menü árába. Nem is hagytunk ott borravalót.. Meg egyébként is. A pincér csaj hagyott kivetnivalókat. Először is nem volt evőeszköz. Aztán a modora. Hmm.. ilyen minek megy el pincérnek, azt nem tudom. A legtutibb a kajcsiba az a rózsavíz illatú, citromízű gyömbérszeletek voltak.. DE megkóstoltam! Aztán Lillával beültünk hármasban a Cellar-ba.. Kicsi bonyodalmakkal folytatódott az este, de hát ugyebár úgy szép az élet ha zajlik.. :) de ennyire nem kéne neki. Csak annyit tudok erről irni, hogy egy pasi sem éri meg az két hét után hogy könyörögjünk neki, még ha a becsületünkről van is szó, mert azért van a büszkeségünk, hogy két hét után nem kezdünk el kérlelni senkit és nem könyörgünk neki, mikor észrevehetően egy balfék (itt más lenne, de cenzúráztam magam) és direkt megrendezett jelenettel akar szakítani! :S Mindig is utáltam az ilyen kétszínű gyíkokat.
Most pedig itthon pötyögök a gépemen, a kellemes hőmérsékletű szobámba, lezuhizva, elpilledten. És már megyek is aludni!
Pusz mindenkinek!