2008. november 11.

Mégis van miről írnom. :(
Hazaértem, és gondoltam, hogy mivel már elég késő van, megvárom anyáékat, és eszek velük.. vártam vártam vártam, elmúlt az éhségem, aztán ők megérkeztek. Végül is még hálás is lehetek amiért sokáig elvoltak, így nem ettem. Viszont hazaérnek, és a hugom jött előre. Mikor megláttam leesett hogy anyáék merre voltak.. fodrászkodni. :S Én teljes jóindulattal kérdeztem, hogy arra a kérdésre, hogy: Szted milyen? arra őszintén vagy kedvesen válaszoljak. Őszintét kért a hugi tehát közöltem vele, hogy a most divatos fiú-lány-kutya-ésminden haj, nekem az ő fején nem tetszik. Mert sztem nem jó, mármint nekem nem jön be rajta a szemembe lóg fazon. :S Erre persze anya úgy védte meg, hogy azt mondta féltékeny vagyok. Korrekt, mert tényleg az vagyok. A hugomtól féltékenykedem a hajvasalómat. A szögegyenes hajától. De hogy az érfelvagdosós frizurát.. na azt nem. :) Viszont, ugye volt az a nemevés téma. Hát, jön be anya, megint udvarolgat, merthogy a könyvelő küldött valamit, és izé, én nézzem már meg (ugye-nekem-küldte???). Kimegyek, aztán látom ám, hogy a család már evett. Jah, hogy én is itt vagyok.. jaj bocsi. elfelejtett személy lettem. És ugye, most én miért vagyok ilyen morc, meg miért vagyok felháborodva akkor, mikor velem akarnak nyomtatattni olyan nyomtatón, ami nem nyomtat, de biztosan azért nem nyomtat, mert én ezen a gépen töltök... ÚRISTEN!!! EZ AZ ÉN CSALÁDOM! Nem kaptok egy büdös krajcárt sem, pedig akartam, de már nem. ENYÉM!!! És most tényleg irígy leszek. Snit.

Nincsenek megjegyzések: