Neki

Nah az milyen.. számon kéri hogy nem írok róla, aztán mikor ÉN nekiállok örülni, hogy ŐŐ talán örül hogy írok róla, besértődik. És azt mondja, inkább ne is írjak. De én írok. :) Mert kitartó vagyok. Az a baj, hogy lassan elfogynak a tanácsaim számára. Vagy ha mondok is neki, valami szerintem okosságot, félek hogy besértődik rajta, vagy azt mondja, csak idegesítem vele. Így már én magam sem tudom, mikor segítek és mikor nem.. :S Sajnálom őt, de nem tudom, hogy ha mondom neki, hogy sajnálom, akkor nem e rosszabbat vált ki belőle. Ugyanakkor nagyon sokat megtanulok tőle a férfiakról, és ezért egyszer majd nagyon hálás leszek neki. ÉS a fogadást én nyerem:P :) Még ha már meg is mondtam, hogy nincs fogadás, mert már nem azért csinálom. És ez tényleg így van. Fogadás nélkül is megtenném ugyanazt mint most. :) Tessék herceg, Kedves Búsherceg, tessék. A blogbejegyzés, ami eléggé összeszedett, megszületett. Csak neked! És ha vannak olyan napok-esték mikor csak dühöngeni lehet nekem, hát akkor az van. De akkor is végighallgatlak, és akkoris újra rádköszönök... mert én ilyen vagyok.