2009. november 11.

"Jaj, Szandika.. de tudod hogy imádlak! De most minden olyan nehéz. Nem kérhetlek arra hogy várj."

Ne kérj, nem várlak. Éppen csak, míg így van vidámmá teszel ha beszélünk. Nem várás lesz ez, mert oda fogok figyelni másfele is. De ha véletlenül jólalakul. Akkor nem csak vidámmá lesz hanem boldogságossággá is lesz. Hacsak a részedről nem változik valami.

Nincsenek megjegyzések: