A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.
Míg eldalolja szép dalod formálja értelem,
Hogy feldíszítse otthonod és támaszod legyen.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.
A bölcsőtől már elkísér az egész élten át,
S ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.
3 megjegyzés:
Erről jut eszembe,mennyire mennék én a természetbe! 8)
ez am a faiparos himnusz :)
Húh az égő mert nem igen ismertem fel,de még csak nem is sejtettem. (képzeletbe megiszok egy ekset) 8/
Megjegyzés küldése