azt magyarázza meg nekem valaki, hogy miért jó nekem hogy mindig mindent meg akarok beszélni a problémaforrásaimmal??? olyan mintha élvezném hogy egy mély vérző sebbe belenyúlok ujjal, és jól megforgatom benne magamnak.. hát ennyire mazochista vagyok???? :S Csalódok magamban, hogy nem tudok változni, pedig jó lenne.. és hogy nem tudom elfelejteni.. pedig muszáj lesz... másikp