Hazafelé sétálva mondogattam magamnak, h igenis ma írsz blogot. Nagyon nem írok mostanában, de mint kifejtettem, h én akkor nem szoktam írni mikor minden rendben van. És most egész jó minden körülöttem... mondhatnám úgyis h kék...:) Szombat este lánykámnál aludtunk, mert üres volt a lakás, és tudni kell, hogy ott nincs függöny, így a napocska ránksütött... és jóvolt azt a mondatot hallani, h: Baba, nemtudsz aludni? Na gyere ide. Takaró emelkedik, Szandra bújik, fészkelődik, majd feltekint... ááááh, áttetsző kék szemek... na itt ájultam vissza aludni :D Tényleg jó minden, ok vannak buktatók, meg viták, de könyörgöm, legalább vannak viták, igazi viták. Meg mérgelődés, mindenoldalról, meg piszkálódás, ésatöbbi, ésatöbbi. JÓ! és KÉK.. és ezen túl nehéz másra gondolni, vagyis bőven lehetne, de az már az én dolgom, meg az övé... :) ;) Pont ma került szóba, h nehéz úgy koncentrálni miközben ölelem, ha egyszer a szám pont egyvonalban van a nyakával... najó abbbahagyom az ömlengést, rosszdolgokról meg nincs kedvem írni, pedig lenne kikről.. de ezvan. Na ez nem egy összeszedett bejegyzés lett, de hát nem tudok nagyon gondolkodni, fizikát kéne tanulnom, de ahelyett is másra gondolok. Az tartja bennem a lelket, hogy holnap lehet enyém lesz délelőtt kicsit! :)
Na tényleg abbahagyom.
Bye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése