Ma már pityergősen hiányzott... főleg h láttam az új tetoválását, így a vállát, hátát nyakát is... tudom szentimentális meg őrültség, de akkoris. Megölelném már, és szeretnék hozzábújni este, és nyugiban elaludni. Na mindegy, a napok száma egyre csökken, de még mindig nem tudom hogy hogy fogom kibírni jövőhét péntekig. Ma az ötödik nap h nem láttam, még kétszer ennyit kell kibírnom. Sztem nemfogom. Remélem Ő sem, és valamelyikünk megmozdul egy napra a másik irányába. Remélem. Szeretném. Nem tudok írni sem, egyszerűen csak az az egy szó kattog, hogy hiányzik, azt meg már leírtam. Leállt az agyam. Bye