| Mint sötétet a fény - úgy leltelek, mint utazó a megürült padot, és úgy szeretlek most, ahogy a mély vizeknek halai az iszapot. Tenyeremben simogatás lapul - így bújnak meg házak közt csöpp terek - Elment a kedves. Én engedtem el, mint léggömb zsinegét a kisgyerek. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése