Így van ez.. Tudom jól.. Én is ezt tettem nemrég, csak én fizikailag.. Most velem történik lelkileg.. :( El kell fogadni.
Mikor még csak sejted, hogy ott van, hogy létezik. Majd biztos leszel benne. Megérinted, beszélsz hozzá, látod. Majd kezd a fejedbe fészkelődni, gondolataid áramába. Eszedbe jut pár dologról. Elnevezed, "nevelgeted-szeretgeted", betölti néhány kellemes, és kellemetlen órádat. Majd felnő, kinő a köreidből. Nevét megtartva kirepül, és már olyan mintha nem is nálad kezdődött volna minden. Mintha csak egy elhagyott kilóméterkő lennél. Egy ÚJABB elhagyott kilóméterkő. Aztán elfogadod, tovább kell élned, hisz ez a körforgás. :) Nem tarthatod meg örökre, elvégre nem azért tetted azt amit. Elkezdesz a szépnek örülni, és emlékezni rá, elfelejteni a rosszaságokat. :)
Valahogy ilyennek képzelem én a gyereknevelést.. és még mást is.. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése