2009. január 26.

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. 
Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást, és csalódtam olyanokban, akiktől soha nem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak… és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat. Szerettem, és szerettek. 
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hüséget, de volt, hogy teljes erövel mentem fejjel a falnak!
Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól, és…
…féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra!"

Nincsenek megjegyzések: