asztalbontás

Na tessék. Itt ülök. Potyog a könnyem. Mert beszélek Vele! Nincs itt. Nincs itt hogy okos tanácsokat osszon. Ok, ott az MSN. De hát az semmi. Felhívhatom telefonon, szintén nem sokat ér. Ha eljön miskolcra, rendben lesz rám ideje, de.. de nemsok, ami így van rendjén. Közbe az én nyakamba beleszakadnak a problémák, ami szintén így van rendjén, de nem gondoltam hogy ilyen hisztis picsa módjára fogom tudni csak kezelni néhány helyzetet. Mert mitagadás, néha csak úgy jön össze. Ugyanakkor kell az hogy elég felnőtt legyek, felelősséggel válaszoljak meg kérdéseket, és döntsek. Közben ott van az a probléma, ami hála az égnek már egy hete nem vetődött fel, és remélem még egy darabig nem is fog, de ezt sem lehet hanyagolni teljesen, ugyanúgy ahogy a P.-s ügyet sem lehetett, max kivárni a megfelelő alkalmat. Tehát probléma van bőven, gyártják gyermekek, szülők, Ő, és még mások, akiket nem tudok kategóriába sorolni. Bonyodalom, bonyodalom hátán, és még Freddy bácsi is túlságosan magasra akar ugrani, csak aztán óvatosan, mert még nagyobbat fog esni. De álljon itt egy szöveg, amit gyakran hallottam Tőle, hogy tudjam bizonyítani, hogy miért éri meg a sok nyűg, és szenvedés néha velük.

Nincs szebb élet, mint a diákélet

Ezt Bacchus és Gambrinus rendelé!

Kocsmaszéken pénzem, sörre elcserélem

Kellemesebb élet mondd, van-é?

//: Emu kimúlik, a nyúl is kinyúlik,

De én kurjanthatok mindig, hogy: hej!

Mert csak pénzem pusztul serényen,

Ám én maradok örökre bohém.://