"Helyzet:Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:- Baszod, mi?- Á!- Át akarsz baszni, mi?- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg!- Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!Magyarról magyarra :- Lefeküdtél vele, mi?- Á!- Becsapsz, mi?- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni,az ördög vinné el!- Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki!Külön fel szeretném hívni a figyelmet a „baszik baszni” fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! („Baszik baszni” = „Nem hajlandó szeretkezni”, de „Baszni baszik” = „Nemi életet él ugyan...” és úgy folytatódhatna például: „... csak épp nem énvelem. ” Micsoda különbség!)"
2009. szeptember 13.
magyar nyelv szépsége
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése