érzés

hihetetlen.. egyszerűen hihetetlen.. olvasgatok blogok között, kattintgatok jobbra-balra, és egyszer csak ott van. valaki leírta. de lehet hogy én írtam csak ellopták? vagy csak kigondoltam, és elvették? lehet hogy én loptam mástól a gondolatokat, ötleteket?? már nem tudom.. de itt van. és Rá vonatkozik.

az eredetit itt találod-->link


ha pedig kiváncsivagy menj TOVÁBB


Ismétlem, nem én írtam, loptam, de így érzek néha...
a szöveg pedig ez:

Csak ne felejts el jó?

2009-10-25 20:12 vasárnap

#

Én olyan vagyok, akit régen nem sokan szerettek... Olyan, aki nehezen hiszi el, hogy szeretik, és aki mindig aggódik azon, hogy múló illúzió az egész.

Olyan vagyok, akinek mondanod kell, hogy szereted, akit meg kell keresned. Szeretném érezni, hogy törődsz velem, hogy felhívsz, emailt írsz,rám kattintasz msnen. Megkérdezed hogy vagyok, mi történt velem aznap, a héten... Nem is kell folyamatosan szóval tartanod, ha nincs időd csak köszönj be, hogy tudjam gondolsz rám. Beszélj hozzám, elég egy szó, pár rövid mondat, hogy tudjam, velem vagy még. Kérdezz, hogy tudjam, érdeklődsz, mert még érdekellek. Segíts, ha úgy érzed, bajban vagyok. Lásd meg, ha rosszul vagyok, vígasztalj meg, ha fáj valamim, nevetess meg, ha szomorú vagyok.

Ez talán olyan nehéz? Miért van az, hogy az esetek 80-90%ban én vagyok az, aki kérdez, aki meghallgat, aki érdeklődik, aki azt mondja: Találkozzunk!

Miért zársz ki? 

Miért hagyod, hogy úgy érezzem, kizársz? 

Olyan vagyok, mint a Kishercegben a Róka. Ha megszelídítettél, akkor foglalkoznod kell velem, vigyáznod kell rám, szeretned kell... Különben csak azt érzem majd, mennyire magányos vagyok...

Kinevetsz, mert szerinted hülye vagyok.

Lenézel, mert szerinted ostoba vagyok. 

Tudom, hogy nem vagyok az első a szívedben, nem is várom el, sehol sem leszek az. De... miért kell éreztetned sokszor, hogy mennyire nem vagyok ott még, a dobogó közelében sem? 

Annyira ostobán érzem magamat, mikor én hozom fel újra s újra a programjainkat. Te soha nemkérdezel rá. Ilyenkor úgy érzem, csak én erőtetem az egészet... ÉS ez fáj. egy barátság nemlehet egyoldalú! A szeretet nem ér ott véget, hogy néha küldesz egy ölelő szmájlit vagy szivecskét...

... miért érzem magamat ilyen pocsékul mindig, amikor nézem azt, hogy fenn vagy, de... nagy ritkán írsz csak rám? Nem szólsz hozzám, nem veszel észre, nem látsz....

... de persze... megint csak hisztizem, nem? 

... Csak azért néha nézz rám és ne felejts el, jó?