miért rohanok, ugrok-pároslábbal, esek, csattanok, ésa többi bele a reménytelen dolgokba az utóbbi időben. kell nekem, és mégis... semmi nem lesz... mert hogy is lehetne.. így? ha azon is gondolkodok, h el tudnám e felejteni azt hogy most miket hallottam róla, akkoris először arra kellene gondolnom, hogy odáig kéne fejlődni, h gondolkodjak az elfelejtésen.. nem fogunk odáig fejlődni, félek.. rohan felém az a fal, kemény lesz, de már nincs megálllás.. de ahogy vismajor mondaná: neked nem eshet bajod kyra.. az én kyra-m lökött a fal felé, belé rohanok, és nem lesz kyra, mert nem lehet... :( bonyolult..