2011. január 9.

AzakiŐ

Olyan szerencsém volt hogy pont itt aludt.... olyan szörnyűségeset álmodtam, hogy sírva keltem fel, bújtam hozzá. Aztálmodtam hogy elveszítettem, és mikor felkeltem és láttam hogy ott volt, csak reméltem hogy az a valóság, és nem pedig az álom... hozzábújtam, megnyugodtam. Ilyet szeretnék minden egyes rémálmomnál. El tudnám képzelni a rendszeresítését az együttalvásoknak... nemmintha most nem aludnánk rengetegszer együtt... de úgy ettől többször... napmintnap...:)

Nincsenek megjegyzések: