Tudom ám, hogy most mikor van időm megint könyves bejegyzést kéne írni, de nem megy. Izgulok, hiányolok, ki vagyok készülve.
Holnap kezdődik a szakmai gyakorlatom, és még nem tudom hogy mi fog történni. Nem tudom, hogy mit vegyek fel, hogy viselkedjek, mit kell majd csinálnom. Istenem, hát félek. És még Ő sincs itt. Nincs, hogy megnyugtasson, nincs, hogy megöleljen, nincs, hogy a mellkasán aludhassak. Ráadásul költözködés pénteken, és még hihetetlen mértékű dolgot kell elintéznem. Nagyon - nagyon sokat. Csomagolás-szállítmányozás-kulcsmásolás-internetbeköttetés... és mindemellett az említett szakmai gyakorlat, és mindemellett megküzdeni a hiánnyal... FCUK. Utálom már most ezt a hetet, és lehet hogy ezt a hónapot is. Bármit megtennék azért, h Ő itt kapjon munkát, és egész nyáron a nyakán lóghassak, és vele aludhassak el. Úgyhogy nyaggatom tovább anyám, hogy szerezzen neki itt állást. Ha egyszer Ő az életem mit tehetnék???
Najó, szummázzunk. Legnagyobb gond, hogy nincs itt, utána jön az izgalom a szakmai gyak miatt, és utána pedig a költözködés. Valaki még valami problémát a nyakamba? Nem? Köszi. Még arra sincs energiám, hogy a feltételezett betegségem miatt sírjak-ríjak-aggódjak.
Ajh, remélem túlélem.. remélem. :(
Még öt alvás, és ittlesz velem, és újlakásban alszunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése