Day 01-Your favorite Book

A legnehezebb nap. Minden kezdett nehéz, mondják az okosok, na de kérem, kedvenc könyvet választani? Elég morbid felhívás ez egy olyan embernek, akinek millió+1 kedvenc könyve van, és rengeteg kedvenc írója. Az agyam mégis egy könyvet ismételget mióta nézem a címét a bejegyzésnek, minden bizonnyal azért, mert anno mindig ezt a könyvet adtam válasznak a hasonló kérdésekre. Hosszú ez a harminc nap, lesz még lehetőségem a többi kedvencet is leírni szerintem. Így hát a választás: Vavyan Fable - Jégtánc.

Hol is kezdjem? Kezdjem azzal, hogy bemásolom a könyv hátulját, és mindenki sejteni kezdi miről is szólhat? Másoljak be dicsérő szavakat, hogy azt is lássátok, hogy sokan szeretik, rajongják ezt a könyvet? Vagy egyszerűen próbáljam elmondani a véleményem? Nehéz lesz.
A könyvvel egy kórházi tartózkodásom alatt találkoztam először, ha jól emlékszem. Kinéztem apukámnál a könyvespolcon, és mondtam, hogy ejj de jó lenne elolvasni. Igen ám, de anyukám viszont letiltott, mondván 11 éves gyereknek semmi szüksége a szlengre-durvaságra-akciókra. Ez még a kórházasdi előtt volt, és én belenyugodtam, hogy hajh, Fable nem nekem való, gyerek vagyok én ehhez. Aztán jött az a 7 nap a kórházban, és én kisírtam apától, hogy sunyiba hozza be nekem, mert valamit olvasnom kell, ami nem a megszokott untig elolvasott pöttyös könyvek, gyerek regények, lopott felnőtt könyvek. Apa behozta. És ahogy lenni szokott, a döntő pillanatban mikor ő a táskájából vette elő, anya belépett a szobába. Lebuktunk. De, azt mondta drága jó édesanyám, hogy ha már ennyit szervezkedtünk, legyen, olvassa, egy idő után úgyse fog tudni beleszólni, hogy mit olvasok. (igaz lett)
Szerintem azért szerettem meg, mert könnyen bele tudja magát képzelni a főszereplő szerepébe egy fiatal gyerek. Hiába vagyok most már idősebb mint Jade a főszereplő, még mindig azonosulhatóak a problémái. Keresi magát, menekülve a szülői elnyomás elöl, kicsit agresszívan, kicsit gyerekesen. Első találkozása a szeretettel, amit gyerekkorába nem kapott meg, első találkozása a szerelemmel, amit még nem élt át. Tilton szavaival élve Jade egy nagy gyerek egy rakás problémával. És igen, bajt bajra halmozva, megfontolás és tudás nélkül veti magát az ismeretlenben. Ellenben a gyerekkora olyan sivár volt, hogy most bármibe belekezdve könnyen megtanul mindent. Szintén Tilton: Olyan mint a báliöltönyöm, minden ragad rá. Ebben a könyvben Fable stílusa tökéletesen megjelenik, a gyors, pergős történéssel, a lázadó női és a megfontolt férfi főszereplővel. Van benne jó, rossz, szép, csúnya. Sírni is lehet, meg tettem, és kacagni is, ami valahol alap aki ismeri Fable szóhasználatát. Szeretem a könyvet. Meghatározó volt számomra nagyon, mind azért mert megalapozta a rajongásomat Vavyan Fableért, mind azért mert azóta szeretnék egy jádeköves ezüstgyűrűt. Most mondjátok hogy nem vagyok gyerekes!:D