Ma már pityergősen hiányzott... főleg h láttam az új tetoválását, így a vállát, hátát nyakát is... tudom szentimentális meg őrültség, de akkoris. Megölelném már, és szeretnék hozzábújni este, és nyugiban elaludni. Na mindegy, a napok száma egyre csökken, de még mindig nem tudom hogy hogy fogom kibírni jövőhét péntekig. Ma az ötödik nap h nem láttam, még kétszer ennyit kell kibírnom. Sztem nemfogom. Remélem Ő sem, és valamelyikünk megmozdul egy napra a másik irányába. Remélem. Szeretném. Nem tudok írni sem, egyszerűen csak az az egy szó kattog, hogy hiányzik, azt meg már leírtam. Leállt az agyam. Bye

elmagyaráztam h miért fontos az hogy butuskislány.. h miért csak az övé a szóhasználat joga... :) remélem megértette! :)

Most egy nagyon hosszú bejegyzést tudnék írni, annyi minden történt, de valahogy fáradt vagyok. A lényeg h mikor a gerincemen szuszognak, valahogy nem az alvás jár az ember agyában, vagy ha addig az járt, akkor módosul. Lehet hogy kérészéletű lesz az egész, de nem zavar. Most nagyon jó.
Az zavar viszont, hogy tegnap örültem volna ha beszélhetek Lacival, de ő nem igazán úgy viselkedett mint aki ebben benne lenne.. és nemtudom miért. Pedig még telefonon is beszéltük, hogy összefutunk, beszélgetünk... :( Ha haragszik nem értem a harag okát, ha meg nem haragszik, akkor talán szimplán csak gyűlöl, és direkt sérteget és bánt.. :( mindegy.
Na még ma adunk az életérzésnek talán. 9től kispál, jólenne elmenni, mert néztem h még utolsó busszal hazatudnék jönni, de nem tudom kik lesznek kinn, meg megint abba a sárdagonyába, meg már tisztanadrágom sincs... viszont ha már megvettem a hetijegyet tényleg ki kéne használni.



nyavajgás-értetlenkedés: Hogylehet az hogy baj, hogy ha nem csinálok hisztit abból, hogy a haverjaival bemegy koncerten tombolni, és csak koncert után látom, vagy esetleg miért baj, h mikor provokálásból beszól dolgokat más csajokra, akkor nem hisztivel reagálom le?? Nemtudom, hogy hogyan kéne.. Az ilyen harcokból már én kinőttem. Tudja jól, hogy mi fáj, és mi nem. Energiapazarlás ezen felül hisztizni értük, szerintem. Na mindegy, majd okosba megoldom! :)

azthiszem tegnap a men sorsfordító volt.. no de meddig tart ez a fordulat??

.nyakambaszuszog.

10:07:00-tól 14:42:43-ig mikrofonos beszélgetés, megszakítva evésekkel, cigiszünetekkel, és házimunkákkal öt-tíz percekre.
beszélgetés 10:04:34-től 14:43:39-ig.

jólesett.

asszem lol - buszon

 - mikor lesz?
 - júni 11...
 - hmmm, elmegyek veled, ha nem baj...
 - o.O... nem, dehogy

pár perccel később

 - komolyan gondoltad?
 - persze, milyen jó lesz majd befűszerezve elmenni megnézni egy ballagást... :D
 - na neeeem, csak akkor jöhetsz, ha jókisfiú leszel...
 - najóóó... *.*
 - utána anyámék nem lesznek itthon 10 napig... akkor már maradhatnál is, nem?
 - akár...
erre szandra: *______________________ *

lehet megyünk sátorozni... hmmm... nemhittemvolna

Miért kell ezt csinálnom? Miért jó ez neken újra és újra? És még csak azt sem mondhatnám hogy beszéljünk, mert nincs miről. Blair akármilyen számító és higgadt vagy nem lesz ebből Chuck. Hisz ő nem Chuck, én meg nem vagyok Blair. :( vajon a hajnali smsem értelmezéséért megteszi, hogy utánanéz? És vajon megérti, úgy ahogy én gondoltam hajnalban. Remélem.

940. bejegyzés Neki. Nem így terveztem, egyre inkább nem így. Sajnálom, és félek, hogy elromlik minden. Nem akarok rosszat, mégis az lesz. Pedig olyan szép pillanatok voltak, és lehettek volna még, akár még így is. Szánalmas vagyok. Tudom. Ez van. Áááááááh. Szomorú vagyok, nagyon. Kiváncsi vagyok mit hoz a jövő. A remény hal meg utoljára, ChuckBass, a remény.

miért rohanok, ugrok-pároslábbal, esek, csattanok, ésa többi bele a reménytelen dolgokba az utóbbi időben. kell nekem, és mégis... semmi nem lesz... mert hogy is lehetne.. így? ha azon is gondolkodok, h el tudnám e felejteni azt hogy most miket hallottam róla, akkoris először arra kellene gondolnom, hogy odáig kéne fejlődni, h gondolkodjak az elfelejtésen.. nem fogunk odáig fejlődni, félek.. rohan felém az a fal, kemény lesz, de már nincs megálllás.. de ahogy vismajor mondaná: neked nem eshet bajod kyra.. az én kyra-m lökött a fal felé, belé rohanok, és nem lesz kyra, mert nem lehet... :( bonyolult..

és mikor a rózsaszín köd a hazugságot is elviselve, de akarja h életben maradjon, és ha kell akkor csak annyira amennyire kihasználni lehet a helyzetet... ma jutott eszembe egy mondat az egyetemre menet: a nemtudás, nem ad kibúvót a hibák következményeinek elviselése alól.. elviselem majd a hibáimat, de nekem most a nemtudás kell!

az úgy volt, hogy kisgyerekes alvás, ahogy Csillától tanultam.. :)

Az izgalom a tetőfokára hágott... holnap...

nem tudom elhinni, ott tartok, hogy közbe fog jönni valami, és semmi nem lesz belőle.. félek. majd kiderül.. majd.. olyan 23 óra múlva

Δεν θέλω να είναι το κορίτσι του μετά τη διάσπαση.

nagysóhaj, kismegnyugvás

oh-la-laaa

Az élmény erősen hasonlít a jégtáncból arra az ominózus jelenetre, mikoron Jade és Bárd a fogadóban éjszakáznak, és először vannak együtt. És megtörténik a csoda, és Jade fél elaludni, mert attól tart, hogy a hajnal ellopja tőle a pillanatot örökre. Én remélem hogy bevéstem magamnak az egész szuszogós csodát, és elraktam jó mélyen a kincsesládikámban. Csak mostmár ne legyek telhetetlen és türelmetlen..

unom az állandó gondolkodást.. unom h azon jár az agyam, hogy mi lenne ha, mikor lesz már, és a többi.. elég... ELÉG!

neki