Most egy nagyon hosszú bejegyzést tudnék írni, annyi minden történt, de valahogy fáradt vagyok. A lényeg h mikor a gerincemen szuszognak, valahogy nem az alvás jár az ember agyában, vagy ha addig az járt, akkor módosul. Lehet hogy kérészéletű lesz az egész, de nem zavar. Most nagyon jó.
Az zavar viszont, hogy tegnap örültem volna ha beszélhetek Lacival, de ő nem igazán úgy viselkedett mint aki ebben benne lenne.. és nemtudom miért. Pedig még telefonon is beszéltük, hogy összefutunk, beszélgetünk... :( Ha haragszik nem értem a harag okát, ha meg nem haragszik, akkor talán szimplán csak gyűlöl, és direkt sérteget és bánt.. :( mindegy.
Na még ma adunk az életérzésnek talán. 9től kispál, jólenne elmenni, mert néztem h még utolsó busszal hazatudnék jönni, de nem tudom kik lesznek kinn, meg megint abba a sárdagonyába, meg már tisztanadrágom sincs... viszont ha már megvettem a hetijegyet tényleg ki kéne használni.



nyavajgás-értetlenkedés: Hogylehet az hogy baj, hogy ha nem csinálok hisztit abból, hogy a haverjaival bemegy koncerten tombolni, és csak koncert után látom, vagy esetleg miért baj, h mikor provokálásból beszól dolgokat más csajokra, akkor nem hisztivel reagálom le?? Nemtudom, hogy hogyan kéne.. Az ilyen harcokból már én kinőttem. Tudja jól, hogy mi fáj, és mi nem. Energiapazarlás ezen felül hisztizni értük, szerintem. Na mindegy, majd okosba megoldom! :)

Nem szeretem az érzelmi zsarolást. Márpedig a meg akarok halni ha nem kapom vissza, az igenis érzelmi zsarolás. Most kitöröltem a blog címét a könyvjelzőkből is, és a blogrollból is. Ennyi. Még ilyenkor sem tud igéretet betartani. :S

Más.

Tegnap. Tegnap este... Lehet elszaladt a lovacska, csak félek ne rontson el mindent az ami történt. Azért nem kicsit volt jó. Nagyon nem kicsit! :D

Sajnálom

Nem segíthetek rajta, mert előről kezdődne minden. Azt pedig nem akarom. Ha most gyenge vagyok, találkozok vele, többet érdeklődök, ő azthiszi rendbe jön minden. Pedig ez már nagyon el lett szúrva. Sokat gyúrt rá évekig, hogy idáig fajuljon. Sajnálom! Sajnálom Szőke, de ezt már nem hiszem hogy helyre tudod rángatni. Kértelek szépen, kértelek csúnyán, akkor még szerelemmel szeretve. Aztán kértelek, mikor már csak szerettelek. Most is szeretlek, de mostmár nem érdekel. Már nem vagy az életem része, se én a te életed része. Már nem fontos hogy felnőtt önálló határozott emberként állj mellettem. Mert már nem kell mellettem állnod. Sajnálom.