A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zulu. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zulu. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 9.

ez már a harmadik csütörtök! :D

Most volt a harmadik csütörtök hogy Zuluéknál kötöttünk ki spontán házibuli néven.. nem hiába lett az a ház neve, hogy: az előre eltervezett spontán házibulik színhelye.. :)
A mai viszont szolid volt, mert csak négyen voltunk, Zulu, Melinda, Kapcsi és én.. (ilyenkor soha nem tudom illik e nagybetűvel kezdeni azt hogy én) Az elején én próbáltam bealudni Icsi-Ficsi foteljában, de nem sikerült mert nem hagytak, mivel inni kell.. hát najó, beleegyeztem, igyunk! :D Vettem még előtte a tecsóban egy üveg Bíborost (Vivát Hippee!), meg egy üveg kockakólát, és bekevertem magamnak egyet.. Mivel előtte már biliárdozás közben megittam két vodkasprite-ot, így ez már tényleg meghozta a hangulatot az estéhez, ezért Melindával nekiálltunk vetkőzős pókert játszani, aminek az volt a lényege, hogy Melindával pókereztünk, és a két fiú ruhadarabjait tettük fel tétnek. A játék akkor ért véget, mikor Zulun már csak a boxere és egy zokni volt (hehe, Melinda állt vesztésre!), Kapcsin pedig póló, boxer és egy zokni.. :) (kiegészítésként az esti nyerőszériámhoz hogy igaz hogy a biliárdhoz mivel megintcsak nem volt kedvem, így laposra vertek benne, de utána fogadtunk Melindával, hogy a szórakozóközpontban fellelhető 200ft/fő áron játszható lőjükleazellent játékkal játszani fogunk, és melyikünk nyer alapon vagy rocky, vagy Zuluéknál buli.. ugye nem kell mondanom hogy a két fiú megdöbbenésére, nagyon jól játszottam, és elvertem Melindát! :D ) A póker után Melindával nekiálltunk römizni, először úgy terveztük hogy az első kört Zulu csak nézi, és majd a következőnél beszél, de mivel Zulunak nagyon magasröptű volt a játék, így csak egy kör ment le, amit végig sem játszottunk, mert meguntuk, hogy már egy órája raboljuk a másik kártyáit, mégis mindig marad egy-két lap a kezünkben. (itt is nyertem mert nekem volt a legkevesebb értékű lap a kezemben... egy pikk hatos, amit még a kör elején sikerült magamnak kiosztani! :D ). Közben persze fogyasztgattunk, én tényleg nem sokat, nem volt kedvem INNI, hanem csak úgy iszogatni. Miután kirömiztük magunkat, (közben előjött néhány történet, mint ÁszPóker-te hülye, ez most römi, és találtam magamnak egy új bishonnen pasit a bleach egyik openingjének klipjéből.) a fiúk álltak neki vetkőző pókert játszani, de én nem hagytam magam, mondván nem vetkőzni készültem. Zulu fel is hozta, ha most a rockyban összeszedek magamnak egy pasit és az hazavisz, akkor ellövöm neki azt a Szex-utáni-első-mondat-ot  hogy: Most akkor gyere csináljuk ruha nélkül!!! (pedig kos vagyok), de lehűtöttem, hogy nem szexre készültem, meg egyébként is, miközehozzá! :P Tehát mindezek után a fiúk feltaláltak egy játékot, amit szerintem nem ők találták ki, mert biztos van jó néhány buli ami ilyenbe torkollik, de azért kérésre megosztom a néppel! Tehát a játék:

FelesPóker (Kapcsi elnevezése) Részegedj okosan (Zulu elnevezése)

A fiúk két francia kártya paklival játszották, de szerintem eggyel is teljesen játszható, lényeges hogy a joly-t benne hagyták. Rendes texasholdem típusú a játék, a lényeg az hogy feleseket tesznek fel tétnek, és a tartom szó jelentése nem az hogy te is felteszel mondjuk még két felest, hanem elfogadod az előző ember kihívását. Az alap tét az egy feles volt, erre általában két - három felest licitáltak rá a fiúk. Kapcsi sört ivott felesként, Zulu boroskólát. És itt jött a csavar a játékban, mert nem a vesztes ivott, hanem a nyertes. Lett is nagy vihorászás, és részegség. Persze itt is arra játszik rá az ember, hogy a másik azt higgye hogy jó lapjai vannak, és tegyen nagyobb tétet, mikor pedig tudja hogy remélhetőleg veszíteni fog. Olyan szabályok léptek életbe, mint a joly az mindig a legnagyobb lap értékét veszi fel. A vége fele Kapcsi küzdött, hogy a tartom szó helyett, vezessük be a bírom kifejezést. Zulu egy óra alatt elfogyasztott kb egy üveg bort, Kapcsi pedig két doboz sört. Ez felesezve igen erősen beüt bárkinek! :) (jelenleg ennyi jut eszembe a játékról, pedig a fiúk engem kértek fel az emlékek megőrzésére, hogy máskor is játszhassanak ilyet. Nos én mindent megtettem, remélem nem hiába. Én voltam a csaplárosnéni, tehát én töltögettem mindig az adott személynek a megfelelő mennyiségeket, egészen addig míg nem jött a buszom, és el nem indultam haza. Ők akkor még a kapuban fogadkoztak hogy játszanak tovább, és az általam ott hagyott több mint fél üveg bort, és a maradék söröket eljátsszák, kíváncsi leszek mennyi valósult meg ebből.

Valami nagy csoda folytán (vagy csak a hajnali időpont miatt) 20 perc alatt hazaértem Zuluéktól, plusz az a 10 amiben benne volt egy szál cigi, és a hazaséta a buszmegállóból. Igaz itthon, kézmosás után rámjött az ilyenkor szokásos hajnali rendpakolásimánia.. nemértem magam.. miért jó nekem ha hazajövek hajnalban fáradtan, akkor rendetrakok a szobámban, és nekiállok ilyen hosszú blogbejegyzéseket írni... valaki érti?? :D

Holnap, azaz ma, a gyermekeim háromnegyede elmegy szarvastűzni, a két lány fut, Piti pedig szervez. Kívánom nekik hogy jól érezzék magukat, és vigyázzanak magukra, mert kérem őket egyben vissza!

Ilyen utólagos hírként elmondanám, hogy az én drága (szószerint) nokia telefonom felmondta a szolgálatot, úgyhogy ma megyek majd még szervízbe, addig is a jólmegszokott régi kis sony-t használom.

Na tessék jányka, ez egy hosszú bejegyzés lett, csak remélem volt olyan is aki végigolvasta! Ha igen, kérek kommentet. Pl arról vegyek e magamon erőt és többször is írjam le hogy milyen napjaim voltak, vagy hagyjam meg ezt a blogot apró gondolatok, és tömény pármondatos eseményközléses alkotásnak?

Most azt hiszem bekapcsolom az Enigmaösszest, és alszok egy pár órácskát! :) Csók nektek.

2010. március 5.

ezvan

Gondoltam írok már egy jó kis blog bejegyzést, hiszen olyan régen írtam már hosszabban a napjaimról! :)
Aztán így nem kell egyesével begépelnem mindenkinek hogy mi hogy történt, csak linkelnem! :D Lustaság fél egészség vagymiaszösz! :)

Tehát a napokban annyira sok minden nem történt Velem, kb annyi hogy jártam suliba, meg nem jártam suliba. Nekikezdtünk a szakest szervezésnek. Anya befestette a hajam, ő lilát akart, hát furcsa színű lett. Tegnap szakesten voltam, infóson, furcsa volt. Volt megemlékezés tanárról, meg voltak kocka poénok amiket én annnnyira nem értettem de mivel sokan nevettek rajta, gondolom biztosan jók voltak. Voltak nem kocka poénok is, azok viszont nagyon jók voltak főleg a végén az utánfutós történet! :D Akit érdekel majd elmesélem. Szakesten felfedeztem hogy a sopronisör isteni finom lesz (számomra) ha egybeöntöm swing márkájú szénsavasnaranccsal! :D Tudom, bizarr, de finom. Szakest után kimentünk a koli elé, ahol belefutottam kicsificsibe meg a szobatársába, és hát ők már elég illumináltak voltak, én nem, de azért örültem nekik! :) Fagyoskodtam négyeskoli előtt, meg telefonálgattam, aztán elindultam rockyba, ahol kicsilányka várt meg Dávid. Viszont olyan rohadt fáradt voltam hogy két pulthoz menetelen egy wc-n és két táncon kívül fel sem álltam az asztaltól. Hát ezért megérte elmenni.. persze...

Ma meg.. kelek reggel mert én erősfaszagyerekvagyok aki ha lefekszik háromnegyed ötkor fel tud kelni fél kilenckor, tehát kelek reggel és nekiállok készülődni és akárhogy akartam sem értem be az okmányirodába a megadott időpontra, így hétfőre kaptam még egy időpontot, de ha nem tudom majd leadni a szoctámos papírokat, nagyon hisztis leszek. Viszont voltam DM-ben és vettem jókedvrederítő sminkcuccokat, mint lilakörömlakk, meg szájfény meg márkás szempillaspirál. Mondjuk azzal megjártam, mert nem értettem hgoy miért 450ft csak, de nem foglalkoztam vele, megvettem.. itthon meg látom hogy kék :D ugyhogy van kék szempillaspirálom, amin nem baj mert mindig is szerettem volna! :D

Holnap találkozok Szájfénnyel és JTB-vel, ugyhogy remélem hepí lesz minden. Elviszem a régi levelezős füzeteket és nagyokat röhögünk majd.. de az is lehet hogy helyette inkább engem ölnek meg. Majd kiderül.

Na ennyit tudtam összehozni, csókacsalád. Puszibye

2010. január 15.

Az éjjel soha nem érhet véget...

Év első rocky-ja.. ez is megvolt. Voltak jó részei, meg rossz részei, de hát ez ilyen szokott lenni, mindig. Melinda, megint.. melinda volt.. :)
Máté hamar lelépett taxival, úgyhogy az meg említésre sem méltó!
Zsuzsimmal sokat táncoltunk, jó volt, volt hogy fütyültek is nekünk, nos az Zsuzsi érdeme volt, de hát mindegy az, a lényeg hogy jó volt!
Találkoztam sok -sok ismerőssel, akiknek örültem hogy megismertek, és Dávid hiába mondta hogy ő örül hogy nem mennek oda hozzá köszöngetni, én azért mégis büszke vagyok, hogy ha annyian nem is mint P-t de legalább páran engem is megismernek..
Apropó P... Zulu elvitt táncolni egyszer.. két számra.. az a két szám nem tudta hogy akkor fog jönni, pláne nem azt hogy egymás után, ésatöbbi.. tehát véletlen.. de könyörgöm.. Azok a boldog szép napok? Neked könnyű lehet?? Naaa neee.. ez P.. ez teljesen P.. aki látott hallott szalamander után az tudhatja hogy ez a két szám őt jelenti.. és a balekom megújított mindent ezzel kapcsolatban. És hihetetlen.. és tényleg nem tudhatta.. Kezdek kételkedni magamban.. Mármint hogy anno mindent sikeresen lezártam miután az Amserdam nevű kocsmában elbeszélgettem valakivel. Úgylátszik kellett valaki aki miatt megint kinyitott a csodabazár, és ilyen dolgok történnek.. neeem, kérem ez nem véletlen. Viszont ettől többet nem tudok írni, remélem ezt a szöveget is helyesen gépeltem be. Nem, nem szesz, pedig abból is fogyasztottam, csak most nem amatőr módjára hanem felnőtt módjára csak egyfajtát, de azt végig (vodkasprite a barátom!). Tehát ittam is meg nem is.

Most viszont fáradt vagyok, alszok, mert rám fér. Pussz minden arra érdemesnek! :) Bye

2010. január 4.

mert alvásnélküli tanulásban ilyenek járnak a fejemben...

tanulnám itt az áramlástant, de hát nem tudom. megy a zene, nekem meg beugrik egy emlék. és miért is ugrik be az emlék? mert ma P már megint kiállt mellettem, és bíztatott, hogy menni fog az nekem, mert én erős vagyok és kibírom, mit nekem négy vizsga egymás után??? Hmmm?? Miaz? Nekem? Na ne röhögtess! :D

Nos szóval ott tartottam, hogy beugrik egy emlék. Egy emlék SzFehérvárról. A második közös geósgépész szakestről. Mikor felszólalltam, és mennyire izgultam, és mennyire paráztam hogy jó lesz-e? Persze beleszóltak, mert ugyanmár meghaltak volna ha nem oltanak be, de hát ez van, nemérdekel, akkoris legalább aki beszólt, arról már megjegyzett! Nos a lényeg még mindig nem itt van, hogy beleszóltak, vagy felszólaltam. Hanem a felszólalás közben bárhányszor Felé néztem erőt kaptam tőle, és mikor a végén odanéztem csak mosolygott és bólintott egyet ahogy ilyenkor szokott, és később mesélte, hogy milyen jó volt, mikor Királyfi odahajolt hozzá, hogy Hapci úgylátszik neked is sikerült valakit kinevelni. Nos én élvezem hogyha büszke lehet rám. Nem, nem az egóm miatt, hanem mert ha büszke lehet rám, az őt minősíti. Mint ahogy ha majd egyszer az én balekjaimra lesznek büszkék engem fog minősíteni. De míly kín és keserv volt ezt megtanulni és megérteni.. Nos már mindegy, a lényeg már hogy a fejben van, és próbálok a szerint élni, és ez az emlék csak megmelengeti a lelkemet, mert olyan nagyon jó! :) Mert Ő amúgy is büszke, szeret, és hiányzom neki. De férfi, és mint olyan.. hmm.. fukar. De nem baj, mert míg tudom nem érdemes mondania.

Most pedig nyomás vissza vállalatgazdaságtanozni és áramlástanozni. Mert nekem az jó. A fiacskát(Z) meg leejeteni magasról, mert ha ő nem tesz azért semmit hogy meglegyen a matekja, én miért tegyek?? Ez van, most ez egy ilyen év lesz. A végén még talán egyedül is maradok. :)

Pussz

2009. december 16.

nyöszörgés

A fiam(Z) megkért arra, hogy ha lehet ne készítsem ki magam. Mert nem lenne jó. Rámutatott, hogy ha ilyen ütemben haladok tovább, ugyanezen az úton ki fogok dőlni, mert akármilyen jó vagyok, még én sem szakadhatok egyszerre ennyi fele. És igaza van. Tudom, hogy igaza, mint ahogy mindenki másnak is aki már ezt közölte velem. De nehéz változtatni. Most szívesen csinálnám azt mint a GossipGirl-ben Serena. Elmenni egy félévre-évre. Telefont kikapcsolni, nem megmondani hol vagyok, nem jelentkezni senkinek. Ha nem ragaszkodnék görcsösen ahhoz, hogy ha nem vagyok ilyen nem szeretnek, és ahhoz, hogy ha nem teszek meg mindent megutálnak, talán kevésbbé lenne megviselő a mindennapok gondja. Talán be kéne tökélnem, hogy minden megy nélkülem is, és ha nem vagyok ott mindenhol teljes mellszélességgel is a barátaim maradnak. Csak azt kéne már felfogni tényleg hogy ha tönkreteszem magam, nem lesz kit szeretniük. :D
A fiam(Z) pedig.. mindig tud adni valami jót a napomhoz. Például ma mikor nem szállt le ott ahol kellett volna, mondván ha én nem szállok le vele, akkor majd marad ő velem a buszon. Hisz olyan kevés alkalom van arra hogy tényleg négyszemközt beszélgessünk. Fontos nekem, nagyon, és iszonyatosan jó érzés, hogy ezt minden férfi-nő érzelemtől mentessé tudom tenni. Persze kell, hogy legyen benne az is, hiszen az minden barátságba kell, de ez most nem olyan. Amúgyis megmondta a multkor: "Addig jó míg van miről veszekedni, ha már azt sem tudnánk akkor már tényleg baj lenne." Okos ez a gyerek, ha egoista lennék aztmondanám hogy az anyjára ütött.
Abba hagyom a nyavalygást, és a lelkiéletem kiöntését. Keresek egy csendes zugot az ágyamban, ahol nem hallgatom magam, és a lelkem sem panaszkodik hogy mit szúrtam el, és mit hogy kéne csinálnom, és megpróbálok aludni, még hajnal három előtt. Remélem.
Csók

2009. november 1.

énfiam :D

zulu32: inkotanyi muzungu! (talán válaszolok! talán...) üzenete (22:43):
*de tudod h jösz:D
*persze h jösz:D
*kicsi ficsi idóta hülye gyereked ugyse engednéd el egyedül neh vmi hülyeséget csináljon:D
(¯`•._.•-=»»[ƒξℓξ§ ℓαδע]««=-•._.•´¯) üzenete (22:44):
*te mennyit ittál drága fiam??? :D
zulu32: inkotanyi muzungu! (talán válaszolok! talán...) üzenete (22:44):
*3sört:D